Latin név:	Dendrobates truncatus (Cope, 1861)
Vörös Lista:	nem veszélyeztetett
Élőhely:	Kolumbia északnyugati és középső része. 100-1200m közötti nedves erdőségek talajszintjén.
Méret:	24-31 mm
Színezet:	A test alapszíne fekete, az orra hegyétől a combőig végighúzodó sárga csíkkal, lábai sárga csíkokkal, foltokkal tarkítottak. létezik kékes árnyalatu változata.
Nemi jellegek:	Nőstény nagyobb és teltebb, a hímek újvégei szélesebbek.
Terrárium:	40*40-es alapterület egy pár számára elegendő, de tartható csapatban is. talajlakó.
Hőmérséklet:	22-25°C, éjjel 20-23°C
Szaporodás:	A nőstény 2-7 petét rak, ebből két hét alatt kelnek ki az ebihalak és további 30-40 nap és valódi kis békák lesznek. 8-10 hónapos korukban szólalnak meg a hímek mely alig hallható. A kékes változat kevésbé szapora.
Fotó:	Fotó – Benkó Zsolt
Cikk:
Forrás:	Lötters, Jungfer , Henkel , Schmidt / Pfeilgiftfrösche – Frankfurt : Chimaira, 2007. – p. 559-560 Kovalcsik Géza / A sárgacsíkos nyílméregbéka : Dendrobates truncatus (Cope,1961). – Terrárium Magazin, 2001, 4.sz. – p.16-17

Dendrobates truncatus (Cope 1861)

A Phyllobates vittatushoz hasonlóan Cope írta le elsőként 1861-ben akkor még Phyllobatesnek, majd 67-ben módosította és a Dendrobatesekhez került. Testalkatra hasonlít a P. vittatushoz, nem is csoda, h elsőként a megtalált P. vittatust a D. truncatus egy alfajénak gondolták. Pedig élőhelyük eltérő és kapcsolat sincs közte.  Columbia északi részén a tengerpart menti 50-80 km-es sávban él panama és Venezuela között. 100 és 1133m magasan is találtak példányokat, de főleg az 500-800m magas nedves erdőkben él.
Hátán a P. vittatushoz hasonló 2 csík fut végig az oldalán, azonban ez citromsárga a koromfekete testén. Végtagokon sárga csíkok találhatók. Hasukon sárgás vagy fehéres csíkok találhatóak. Minden egyes példány mintázata más és más. Bőrük látványa enyhe szemcsézettséget mutat.
Testméretük 25-30mm, a hímek valamivel kisebbek a nőstényeknél. Ivarérett korukban a nőstények teltebbek, ez 8-12 hónapos koruk körül következik be.
Terráriumban kerülni kell a többi Dendrobatesszel való tartás mert a D. auratus illetve a D. tinctorius fajokkal keveredhet. Az utódok hibridek lesznek és terméketlenek. Kifejezetten talajlakó békának említik egyes források, nálam gyakorta tanyáznak az üvegfalon, magasabb tereptárgyakon. Sokszor közvetlen a tető alatt tartózkodnak. Sokkal aktívabbak mint a P. vittatusaim, mindig elől vannak és sokat mozognak. Kezdőknek mindenképp ezt a fajt javasolnám, mert sokat látható valamint mohón megeszik mindent. A vitaminozásról persze náluk sem szabad elfelejtkezni. Adhatók nekik muslincák, ugróvillások. Nálam mohó viselkedésük mohóbb táplálkozásra késztette a P. vittatusokat is, mivel ideiglenesen egy terráriumban élnek.
Élőhelyükön a hőmérséklet gyakorta ingadozik szélsőséges körülmények között, nem ritka a napi 10°C feletti ingás. Nappali hőmérséklet  gyakran 30°C fölé is megy, míg az éjszakák 18-20°C-ig is lecsökkenhet. A relatív páratartalom 70-80%  között van élőhelyén nappal.
Ha jól tartjuk állatainkat, hamar ivaréretté válnak és szaporodni is kezdenek. A hímek hangja halk pírregés, amit gyakran csukott terrárium ajtajánál sem lehet hallani, csak látni lehet a hímen. Petéző helynek megfelel nekik a felfüggesztett vagy földön elhelyezett filmes doboz, lefordított fél kókuszdió vagy egyéb kis barlangos hely.
A peték száma 2-6 között van, de akár 14-16 petét is megszámolhatunk egy-egy jól megtermett és jól tartott nősténytől. A petékből 9 – 14 nap elteltével lesznek ebihalak a hőmérséklettől függően. A kis ebihalakból 30-40 nap alatt önálló kis szárazföldi békák lesznek, feltéve ha külön neveljük az ebihalakat, amik kannibálok. Könnyedén felnevelhetőek száraz díszhal táppal vagy  szárított szúnyoglárvával. Persze a jobb minőségű táplálék gyorsabban fejlődött és egészségesebb ivadékokat eredményez. A frissen földre pottyant porontyok szívesen vetik bele magukat az apró muslincák és ugróvillások tömegébe.